Megint független és szabad vagy
Óh én imádott, szép hazám!
Hol, hol van a szó, hol van a dal,
Melly elzenghesse igazán,
Hogy független és szabad vagy, én hazám!
Hadd csókolom, hadd csókolom le
Szent kezedről a sebet
Mit százados békók ütöttek;
Hadd csókolom meg a helyet,
Míg kezeden, míg lábadon nem heged.
Vérző szivednek nyilt sebébe
Engedd, tegyem be ujjamat,
Hogy feltámadásodban higyjem
Saját feltámadásomat.
Hogy a mit látok, nem álom, nem ámulat!
Mit nemzedékről, nemzedékre
Vártunk, remény- s hitünk vala,
Eljött a nagy nap valahára,
Eljött a nagy nap, s általa
Apáink elfolyt vérének váltságdíja!
Független és szabad vagy ujra
Mint hozzád illik, én hazám;
Nagy, és dicső leendesz ismét,
Nagyobb, mint voltál hajdanán.
Oh, oh szív meg ne repedj a kéj mián!
Nagyobb, és dicsőbb, mint ők valának
A Mátyások és Lajosok,
Mert szabadságod biztosítéka
Nem kiváltság, nem zsoldosok,
De a szabad nép
milliója lenni fog.
Zászlót kezembe, hadd vigyem szét
Feltámadásod szent tüzét!
Lantot nekem, hadd énekeljem,
Hadd énekeljem haza szét,
Mind szent zsolozsmát, diadalmad énekét.
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése