„Apám, igaz-e, hogy
Én is szabad vagyok,
Rabterhet és igát
Többé nem hordozok?”
’Igaz fiam! A rab-
Terhek megszüntenk,
Szabadságunk fejét
Az isten áldja meg!’
„Kinek köszönhetem,
Mondd meg csak, jó apám,
- Szivem majd megszakad –
Hogy már szabad hazám?”
’Köszönd azt nemzeted
Hű őrizőinek,
A jó királynak és
Hűséges népinek.’
„A népet és királyt,
Szólj, hol találhatom?
Emennek s annak is
Lábát hadd csókolom!”
’Fiam, szabad fiú
Földig nem görnyedez,
Emelt fővel fordul
Emberhez, istenhez.’
„Apám, hát kardot adj,
Hadd lássák meg – ha kell –
Mint védi, őket a
Szabad pór vérivel!”
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése