I.
Karthagoért a hölgyek is
Elszántan vítanak
Lágy keblükön paizs csillogott,
Kezeikben a nyilak.
A hollófürtü s szőke lány
Levágatá haját,
Belőle ivhúrt font s röpült
Megmenteni honát;
Az ékszer és a sárga ércz
Fegyverré olvadott,
Sisak diszite sok ezer
Leányi homlokot.
A hölgyek, ifjak oldalán
Karöltve küzdtenek;
De Scipio vas harczosi
Karthagón győztenek.
II.
Uj Scipio ha állana
Fővárosunk előtt,
Honom leánya, hű leány
Elűzhetnők-e őt?
Az egykor olly erős magyart
Jönél-e védeni?
Adnád-e ékszered, miként
Karthago hölgyei?
Hajad olly ékes fürteit
Adnád-e Pestedért?
Ragadnál, lányka érczdsidát
Veszendő népedért?
Ha vérszivárvány- s ívuton
Pest tornyai körül
Tekék és vészthozó tüzek
Szállnának rémekül,
Ha tűzzápor s villámeső
Utczákra szállana,
Közdnél, ha vésziben segélyt
Kiáltna a haza? -
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése