Hirtelen Barna: Hallják kendtek!

Annyi az ellenség, hogy ki sem mondható,

Elő, csak hát elő! a ki arravaló;

A ki elő nem áll annak idejében,

Ne legyen istene világ-életében!

Csak be nem zárjuk tán előtte magunkat,

Hogy hamuvá legyen – ránk gyujtván házunkat; -

Se be nem bocsátjuk, ha akárhogy zörget

- Mondván – tágasabb kinnt! egy lépést se többet!

Álljunk eleikbe, mondjuk meg nekiek:

Ott az út is, arra mentek a többiek;

S ha szépen nem lódul kiki az utjára,

Irjunk kinek-kinek paksust a hátára.

Ez ám a valami, ez ám a nem tréfa!

A kinek békesség a szive-szándéka,

Puskát, kardot, kaszát fogjon a kezébe,

S magát a halált is ijeszsze el véle.

Ugy bizony barátim! talpon kell lennetek,

A magyar dicsőség dolgozzék bennetek;

Másról még csak soha, ne is álmodjatok:
Hanem a hazáért éljetek haljatok!

Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 16. sz. Bp.,  1848. november 21-én