Vért, vért! Borzasztón szomjazom,
Szomjam csak vérrel olthatom.
Csak ugy dicső a harczbabér,
Ha ékesiti ellenvér.
S én most a néppel harczolok:
Fő ellensége én vagyok.
Vért, vért nekem hát,
népi vért,
Melly szomjat olt, és fest babért.
Vért, mindörökre vért!
Vért és szivet, emberszivet!
Hadd csillapitsam éhemet.
Siránkozó árvák szivét,
És gyászba burkolt szülőkét.
Jegyes nélkül maradt szüzek,
Férjet veszített özvegyek;
Megannyi megrabolt kebel, -
Dicső, fejdelmi eledel.
Vért, szivet és babért!
Hideg van, szinte reszketek;
Ruhát nekem, ti népebek!
Legkedvesb hódolatjelül
Melly testetektől kikerül.
Bőréből pár ezer család
Pompás királypalástot ád.
Elő bakó! ne állj csak őrt;
Vadászsz számomra emberbőrt!
Menj, ne kiméld a vért.
Ős palotám olly roskatag,
Mohlepvék a barnult falak.
Elő te nép, add csontjaid, -
Mészkeverésre könnyeid.
Embercsontbul lakom fala;
Emberfejekből oszlopa.
Van-e, ki birna illy lakást,
Apród, igyunk rá áldomást!
Menj a vérserlegért.
S ti, kik még megmaradtatok,
Tüstént oltárt alkossatok.
Ezüst, arany, gyöngy, drágakő,
Hol rejt még, elő, elő!
Oltárom kincsrakott legyen;
Tiszteljetek völgyön, hegyen.
Isten kegyelmiből vagyok
Atyátok én és uratok.
Jaj annak, ki megsért!
Hogyan? ti kérni jöttetek?
Mi az, mi bántja lelketek?
Nem volt elég, hogy meghagyám
Az életet, mint ős apám?
Ez hát a jobbágy-háladás?
S meg ujra? Mit! Ez lázadás!
Mi bőszület támadja meg
Szent csöndemet? Remegjetek
E gaz merénytekért!
Elő te hű vitéz vezér!
E nép választ mindegyre kér.
Ha majd az álgyu menydörög,
Megkapja a mért könyörög.
Lövesd halomra városit,
Pusztitsd el átkos falvait.
S hozd el hűségi zálogul,
Mit ime nyujtok jelszavul,
Hozd a véres babért!
Meglátom én, mit ér e zaj! –
Hullj porba czinkos szolgafaj.
Tudd meg, mikor teremtetél,
Ebemmé, férgemmé levél.
Enyim a fény és akarat:
most már pihegned sem szabad.
A mit birál, az mind enyim:
Szent főmön földi-isten czim.
Imádj kegyelmemért!
Országon illy átkos teher, -
Illy nép, melly gondolkozni mer!
Reszkess, mert minden gondolat
Létedre ujabb kárhozat.
Ezentul sorsod: láncz, bitó,
Börtönhalál, tüzes golyó.
Hogy sem legyek csak báb-alak,
Inkább mind mind kiirtalak,
Küzdvén uralmamért.
Vért, vért nekem hát, népi vért,
Melly szomjat olt, és fest babért!
Szivet nekem, emberszivet,
Hadd csillapitsam éhemet.
Királyi ház, oltár, palást
Megér egy vidám áldomást.
Igyál apród, igyál vezér:
A pallos éljen s a hóhér!
Vért, mindörökre vért!
*) A zsarnok alatt csak a fejedelmeket és királyokat kell
itt érteni. Szerk.
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 11. sz. Bp., 1848. november 3-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése