- Első magyar felelős
ministerek –
Felment Kossuth Bécsbe az ország szinével,
S bűbájos nyelvének istenerejével
Egy jó pillanatban a királyt rábírta,
Hogy ez az uj törvényt önként aláirta.
Míg irt az izadtság csak ugy szakadt róla,
Azután felállott, és eképen szóla:
„Hívem Kossuth Lajos! te derék ember vagy,
S látom az eszed is, mint a hired olly nagy:
De talán egy dolgot elfelejtettetek:
Hát ministerekké mondd kiket tettetek?
Mert ha bölcs emberek, és nevöket bírom,
Mostan egy füst alatt azt is aláírom.”
„Ingyen sem felejténk semmit el királyom”,
Mond Kossuth, „a kormányt majd előszámlálom.
A ministerek is ki vannak már tűzve,
Im itt van a nevök koszorúba fűzve:
Batthyány Lajos lett ministerelnökké,
Mert a szabadságot pártolta örökké.
Helyén vagyon nála a sziv mint az elme,
Tetteit vezeti a haza szerelme.
A népért áldozni ő semmit nem átall,
Pedig sokat veszt az új szabadság által;
Ő a jobb érzésü nagy uraknak feje,
Dukál hát neki a kormány első helye.
A külső ügyeknek elaggott létére
Eszterházy herczeg jutott az élére.
A nagy világ sora tudva van előtte,
Mert egész életét külföldön töltötte;
S valamint a pisztoly otthon van a tokban,
Otthonos ő minden udvari titokban,
Minden jóval biztat a politikája…
Ha bajusza volna többet adnánk rája.
A belső bajoknak elintézésére
Szemere az, a kit Batthyány megkére.
Borsod nagy fijának aranyos a szája,
Arany dolgokat ir jól készült pennája.
Országismerőink – hiszen vannak, vannak,
De nyomába egy sem hághat Bertalannak;
A nép közt forogván érti hol a bibe,
Segithet a bajon emberűl, s izibe.
Nehéz munka nincsen e dolgos embernek,
S épen illyen kellett belügyministernek.
Vallás és oktatás bölcs sáfárt kivántak,
Tehát illy sáfárnak egy kis bárót szántak.
Az apró Eötvösnek nagy hirü a neve,
Mellyet ragyogóvá a könyvirás teve.
Jó vallásos ember, szelid mint muzsája;
Ezt a nagy tarisznyát azért bizták rája.
Van a talján földön egy tudós vitézünk,
Kire a reménység két szemével nézünk;
Radeczki jobb keze, a neve: Mészáros,
Esze kardja éles, tempója huszáros.
Nem nagy a választás még Magyarországban,
A kormányra termett tudós katonában.
Mert eddig a magyar szerencsének hitte,
Ha kapitányságig a dolgát felvitte.
Generális pedig csak úgy lett belőle,
Ha kóficzember volt, s nem tarthattak tőle.
Mészáros azonban, ki ha megütközött,
Mindig félisten volt a bajnokok között.
Annyi babért gyüjtött vitéz homlokára,
Hogy nem is ügyelve magyar fajtájára,
Bár a német tisztek szörnyen prüszkölének,
Megtette Radeczki főezredesének.
Mivel pedig tudós ember is Mészáros;
Ott meg, a hol most van, vitézsége káros,
S már csak nevére is kezd a magyar hízni:
Legjobbnak hitték a hadügyet rábízni.
Felségedtől pedig megvárja a haza
Hogy Mészárost nyomban parancsolja haza.
Minden rendes háznál kell lenni gazdának,
Hogy ne kellene hát gazda egy hazának;
De a gazdálkodás és kereskedelem,
Ha roszúl intézik, merő veszedelem.
Hogy tehát a magyar sok mindent termeszszen,
S szűk időben a nép éhen el ne vesszen.
S a kereskedésnek annyi csínja bínja
Ne legyen a kalmár tönkre-zúzó kínja,
Ezen két dolognak országos kormánya
Klauzál Gábornak a hű kezét kivánja.
Hogy embernyi ember ez a lelkes Gábor
Jól tudja Babarczi, s a pecsovics tábor,
Kik Csongrádmegyében becsületnek tarták,
Hogy őt a kortes nép szivéből kimarták.
Pedig már az előtt e dicső barátom
Két országgyülésen ember volt a gáton.
Ő legjobban érti az idő járását,
S a környülállások bölcs felszámitását.
Nem ösmeri más ugy az ország erejét
Mint ő, ki már ezen rég töri a fejét.
Minap is csak azért járt Angolországban,
Hogy okulást nyerjen ott a gazdaságban:
Aztán mivel híres gazda volt a bátyja
Sokat tanult tőle, most már hasznát látja.
Hogy utaink roszak vizen, és szárazon,
Eddig nem lehetett csudálkozni azon;
Mert a töltéseket csak a paraszt ásta,
Az úr meg nagy ingyen végig kocsikázta.
S hogy a víz elbírjon bárminő nagy bárkát,
Előbb szabályozni kell a folyok árkát.
Gróf Széchényi már ezt rég szivére vette,
S az ország több utját járhatóvá tette.
A Dunát és Tiszát addig szabályozta
Míg a gőzhajózást olly divatba hozta,
Hogy már több országgal van közlekedésünk,
S külföldön kapóssá lett minden termésünk.
Gróf Szécsényi tehát, a nemzet javára,
Utaink kormányát vállalta magára.
Az igazság fontja Deákot illeti,
Mert ő a mit teszen mindig latba veszi.
A vétekhez méri a büntetés fokát,
Egy igét sem ejt ki, hogy ne adná okát.
Esze, mellyel az ügy mélységét kutatja,
Nagy gondolatoknak összetartó csatja,
Kis ujjában van az országok törvénye;
Az út, mellyet követ, szabadság ösvénye.
Szavával lerázza bármelly szív lakatját,
Mert tenyerén hordja minden indulatját.
Járja be Felséged az egész világot,
S nem talál emberben annyi igazságot,
Mint a mennyi lakik ezen nagy Deákban,
Ki még soha macskát nem árult a zsákban.
Újjal mutat reá Magyarország népe:
Hogy ez az emberség talpig talált képe.
Az igazság dolgát méltán bizták rája;
Ötvenkét megyének volt táblabirája.
Végre Felségedtől bocsánatot kérek,
Ha mindezek folytán most magamra térek.
Hogy Kossuthnak hínak nem is kell mondanom
Hisz az én nevemet őrli minden malom.
Soká szabadkoztam – de bizony híjába,
Engem is bevontak a kormány sorába.
Elhagyott az erőm, mert sokat dolgoztam,
Míg egész pokollal a népért birkoztam.
Annyi szenvedésen mentem már keresztül,
Hogy belé fáradtam testestűl lelkestűl.
Most hát nyugalomra lett volna szükségem,
S ínyemre valóban nincs ministerségem.
De mert az a haza parancsol én velem,
Mellynek szerelmében hamvad el kebelem.
És átkot a magyar síromra ne hintsen,
Mellynek mindene van, csupán pénze nincsen. –
Mindezeket vevém szívem szerint latra,
Felkapaszkodtam a bérczes gondolatra,
Hogy Magyarországnak pénzügyét intézzem.
S a lelki jólétet testivel tetézzem.
Való, hogy szabadság szűl dicső nemzetet.
De szabad a nemzet pénz nélkűl nem lehet.
Kell, hogy legyen elég ezüstje, aranyja:
Ló elli a csikót, de abrak az anyja.
Én pedig remélem, hogy pénzünk lesz elég:
Becsületes népnek ád a jóságos ég.
S ha nem lesz az égben, akkor én királyom!
Körmömmel a pokol mélyéből kivájom.
De fogadom azt is, hogy aranyunk holmi
Idegen zsebekbe nem fog vándorolni;
S ha szükség lesz reá bankót is csinálok,
Lesz elég értéke, már azért jót állok.
Ezek lennének hát az uj ministerek;
Láthatja Felséged, mind magyar emberek,
Ha ehez Felséged akaratja járul.”
„Nekem nincs ellenök semmi kifogásom,
Vegyék” – mond a király – „atyai áldásom.
Soha ki nem adok olly parancsolatot,
Melly elébb általok alá nem iratott.
Mészárosért még ma elindúl a posta,
Úgy is vissza megyen, a ki hirül hozta.
Hogy a dolog jobban áll már Olaszhonban.
Magam pedig hólnap lenn termek Pozsonybn,
Ott lesz vélem minden királyi cselédem;
Magammal viszem a legnagyobb pecsétem,
S az uj törvényeket – legyetek békével –
Megszentesítem a királyok eskével.
Úgy is tett Ferdinánd a mint megigérte;
Mert alig hogy Pozsony városát elérte,
Felszállot királyi fényes trónusára,
S ekképen esküdött világ hallatára:
„Magyarok! ujjamat feltartom az égre
S esküszöm nektek az élő istenségre.
Esküszöm a mi szent előttem mindenre,
Esküszöm, s fogadom királyi hitemre:
Hogy ezen törvények, mellyeket hoztatok,
Miket aláirtam, s most felolvastatok,
Mellyekben ez úttal ismét kimondtatok,
Hogy Bécstől független legyen szép hazátok,
Annyival is inkább tetszésemre vannak,
Mert azok a népnek szabadságot adnak;
S mert nem enyim a föld, hanem a tiétek,
Mellynek a jobbágyot urává tevétek.
Én tehát azokat kedveseknek vallom,
Összesen, s egyenként, helyeslem, javallom.
S biztosítom a hü karokat rendeket,
Hogy szentűl megtartom e bölcs törvényeket:
S változhatatlan és erős akaratom,
Hogy azokat mindenkivel megtartatom.
Megtartom, s tartatom isten ugy segéljen!
A karok és rendek rá mondották: éljen!*
*) Ezen költészeti
elbeszélés csak töredéke egy nagyobb költeménynek,melly Vas Gereben
„Népbarát”-jában megjelent, és mellyben az egész forradalom története illy
egyszerű és a nép előtt legkedvesebb modorban előadatik.
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése