Nyugosznak ők, a hősfiak,
Duló csaták után,
Nyugosznak ők, sirjuk felett
Zöldell bokor, virány.
Zöldell bokor, zöldell virány,
Mert vérök öntözé,
És hála könyek hulltanak
Az égharmat közé.
Csatájok nem volt pártcsata,
S ábrándos képzelet,
Melly dúl alkotni várait
A közromlás felett;
Melly poklok mélyiből idéz
Viszályok angyalát,
Hogy vérszinnel boritsa be
A béke hajnalát;
Hogy nyomdokán lángvész, gyilok,
Rablás pusztitsanak,
S a század szebb reményei
Sirokba hulljanak.
Csatájok a védelmezett
Népjog csatája volt
Mellyet szent jog, szent kötés
Ellen zsarnok tiport.
Keblökben a közérdekek
Szerelme lángola,
Karjokba tiszta honfitűz
Szablyája villoga.
Vad kényt, zsarnok parancsokat,
Lánczot nem tűrtenek,
s szabadság, te szép égi lény,
Érted vérzettenek.
Vérzettek és elhulltak ők,
De győzedelmesen,
Tettök sugára átragyog
Időn enyészeten.
Dicsőség bájvirágai
Vérökből termenek,
S sirjukból nagy világba át
Hírszellők lengenek.
Márványoszlopra tettöket,
Örök betűivel,
A történet komoly szavu
Muzsája vési fel.
Mint víttanak, mint estek el
Szabadság harczain,
Beszéli a vándor rege
Utódok ajkain.
Hazájok most bús temető,
Népetlen pusztaság,
Paloták és falúk helyén
Fa nő s fenyér virág
Kiket meg kimélt a halál,
A férfi bajnokok,
Vagyontalan földönfutók
Hazátlan vándorok.
Roppant zajongó városok
Uczáin halgatás,
Sápadt nők arczán siralom,
Bánat, szívszaggatás.
Romok között erőtlen agg
Apák lézengenek,
Kik egy jövő szebb kor felől
Kétségbe estenek.
Ti gyászoló nők, őszült apák,
Gyámoltalan magzatok!
Elgázlott honotok felett
Szünjön siralmatok.
E porba omlott szép haza
Fel fog születni még;
Van bíró a felhők felett,
Áll a villámos ég.
Az ész mindenható tüze
Támad fel ellene,
S a zsoldos szablyák ezrein
Győz a kor szelleme.
E síri gyászolás öröm-
Hangokká változik
Keresztül dörgi a hazát
Kelettől nyugotig:
S hol legtöbb honfivér lepé
A harczi síkokat:
A nép szabadság ott tenyészt
Legszebb virágokat.
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése