Hallgass el most gyáva ének,
Szakadj meg zengő ideg!
Úgy is elfojtaná gyenge
Hangodat a fergeteg.
Nyugot felől mi hallatszik?
- Keletkező zivatar,
Vagy a bitor ellenséggel
Vég-harczot küzd a magyar?
Éjszakánként mi villámlik,
Istennek haragja tán?
Vagy a magyar fegyvereknek
Égő lángja a csatán?
Akár egyik, akár másik
Mindegy, nemzetem, neked
Az égben is isten virraszt,
Itt is isten van veled.
Nincsen is most az istennek
Egyébb dolga ide lenn,
Mind a szabadság szent harczát
Vezérelni szüntelen.
A világ is elhallgatott,
Az egész föld ide néz
Még a tenger zúgása is
Csendes bámulásba vész:
Érzed-é ó magyar nemzet,
Minden szem hogy néz reád?
Hogy küzdesz a szabadságért
Élet-és halál-csatát?
Homlokodon méltóság ül,
Kezedben véres a kard;
- A ki elfeledte újra
Ismerje meg a magyart!
Halljátok az ágyudörgést,
Látjátok a lángokat?
Buda felett terhes a lég,
Alig hogy meg nem szakad.
Még a Duna is kicsapott
A föld reszketésitől;
Sötét hullámokat verdes
A meredek partra föl.
Szent harangszó, harczi harangja,
A nemzet reád figyel,
Nincs is más hang a hazában
Alig dobog a kebel.
Ki figyel most dalra, midőn
A vég csata indult meg?
- Halgass el hát gyáva ének
Szakadj meg zengő ideg.
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése