Pest megyében, Nagy-Kőrösön születtem,
Édes anyám katonának szült engem;
Van paripám, nincsen kardom, de majd lesz!
Ád az ország mindent, a mi szükséges.
Áll a verbunk Nagy-Kőrösön, javába,
Nem mehetek én az isten házába:
Kedves babám, imádkozzál helyettem,
Rajtad kívül, tudod, mást nem szerettem.
Ez az élet a gyöngy élet, huszárok,
Hadd sirjanak érttünk a szép leányok:
Zöld a csákó, kék a mente, világos!
Szép a fiu, kendője gyöngy virágos.
Áll a verbunk huszárosan, Kőrösön,
Édes anyám, viszket a szemöldököm:
Bánatom lesz, tán a szivem megreped,
Hogy ha meg nem ütöm azt a mértéket.
Ez az élet a gyöngy élet, ide hát!
A ki legény, eszem a réz angyalát:
Édes annya, a ki szülte a fattyút,
Vig tempóra pöngesse a sarkantyút.
Honvéd vagyok, honvéd lettem hazámért,
S nem ezért a gyámoltalan királyért:
Hitszegő volt az egész pereputya,
Meg van irva, ki van adva az utja.
Isten hozzá édes anyám, sokára,
Holnap reggel indulunk a csatára.
Ha megirják, hazámért, hogy elestem?
Vedd magadhoz, árván maradt kedvesem.
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 26. sz. Bp., 1848. december 29-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése