Egy dologtalan tücsök
Kóborolni ment,
S a kis méhecskék között
Arról énekelt:
Hogy a tücsök millyen szegény,
S a hörcsök millyen dús legény.
A méhek meghallgaták
Gyászos énekét.
Többen meg is könyezék
Árva életét; -
Köpűjökben leülteték
S mézzel jól megvendégelék.
Jóllakott már a tücsök
Szerte széttekint, -
Végig nézi a köpűt
egy nagyot köhint, -
Nagyot sohajt, ismét köhög,
S kihalgatásért könyörög.
„Halljuk! halljuk!” zúg a nép,
Felelt a tücsök, -
Minden harmadik szava:
„A dús hörcsökök”
S látván: hogy egykedvü a nép,
Két hallgató vállára lép.
És rivalg: hogy „a kövér
Hörcsökök faját,
Mint a számtalan bogár
Eleven baját,
Ki kellene pusztitani,
S buzájokat felosztani!”
E beszédre a herék
Éljeneztenek, -
De a jámbor dolgozók
Igy feleltenek:
„Kaparj kurta, neked is lesz,
Ebszerzemény kutyául vesz!”
S ráadásul a tücsök
Kólikát kapott,
Tán azért, hogy álnokul
Mézzel jóllakott? –
Mert nincs megáldva olly kenyér,
Melly csalt, vagy orzott szerzemény.
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 23. sz. Bp., 1848. december 19-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése