Mi ok, hogy tégedet
Kell féltenem,
Mi kéne még neked,
Én nemzetem?
Földet bort és buzát
S aranyat ád,
Meg is szegény fejed
Szükséget lát.
Az arany kirepül
Fejed felett,
Vad éhség néz veled
Farkas-szemet.
Kit egykor gyűlölél,
Most kedvesed,
Még a pityóka is
Rajtad veszett.
És pénzed soha sincs,
Csodálatos!
Pedig még vized is
Aranyat hoz.
Gondolkozál-e már
Mi ad pénzt?
Tégy mint más nemzetek:
Végy kölcsön – észt.
Szabadságod dicső,
De magtalan;
Üdv nem terem sötét
Árnyékiban.
Törvényid száma nagy,
Ki tartja meg?
Betegség ez a sok
Törvény neked.
És volna szép Dunád,
De berekedt,
Végén egy jó barát
Hurkot vetett.
Széles határod is
Görcsöt kapott,
Mind inkább befelé
Vonogatod.
Mi lelt, beteg vagy-e?
Mi kéne még,
Mit adjon, hogy üdülj,
A kegyes ég?
Rosz gazda vagy, szegény
Jó nemzetem;
Gazdálkodásodat
Nem szeretem.
Kivánod a mi nincs,
S nem kapható,
S mid van, kezed között
Olvad mint hó.
Hol a hű szorgalom
S szent indulat,
Emelni s védeni
Országodat?
Helyet adni másnak is
A jog terén,
S nem tűrni a jogot
Bitor kezén?
De mind ez még se baj,
Ha lelked van,
Ha lelked csábokért
Nincs áruban;
Ha lelked ébren áll,
Jó s rosz napon,
Világol s hevit
Munkáidon. –
Ha azt is eladod:
Jó éjszakát,
Nincs isten, a ki le
Tekintsen rád.
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése