Reszkessetek bitor gazok;
Elér a nép haragja!
Halljátok-e a kürt szavát,
Melly vesztetek harsogja?
E harczi láng olly lobogó:
Csak véretekkel oltható.
S folyók, tavak, sziklák, hegyek
Viszhangozzák: reszkessetek!
A végitélet kürtje ez
Melly szól a csontvelőig,
Lehat siroknak mélyire
S leszál a föld szivéig.
S megnyilnak a korhadt sirok,
Megnyilnak egek és poklok;
És milliónyi szellemek
Csak ezt dörgik: reszkessetek!
Reszkessetek ti zsarnokok!
Évezredek halottja
Támad fel, a bakói kény
Mindannyi áldozatja.
Mutatja vérző sebeit
Rátok függeszti szemeit.
Ez óriási zord sebek
Megannyi vád. Reszkessetek!
Megunta ég a cselszövést,
A mellynek nincsen száma;
Azért sürűn mint jégeső
Hull büntető villáma.
Sátán is szégyel illy csalást,
S ordít: o ti hitvány ebek,
Gaz czimborák, reszkessetek!
Reszkessetek, gaz hitszegők:
Szörnyü a nép boszúja;
Előle meg nem menthetend
Orgazdák kém-odúja.
Mult és jelen s örök jövő
Leend átkával üldöző.
És bárhová rejtőzzetek,
Elért a vész; reszkessetek!
S ha most netán elsülne is
Haláltól menekülni,
De nem fogjátok a csapást
Mindenkor elkerülni.
A serdülő kis nemzedék
Keblében is boszútüz ég;
S ez ifju, ép, izmos kezek
Máglyát gyujtnak -: reszkessetek!
De nem; mi most végezhető,
Ne bizzuk a jövőre;
Ki elszalasztja a boszút,
Az áruló agy dőre.
Kezdjük meg irtó háborunk, -
Mert íme mi a nép vagyunk!
S ha száz bakó van véletek:
Velünk az ég. Reszkessetek!
Reszkessetek czudar kigyók, -
Mi el fogunk tiporni;
S megélhet-é, kit néperő
Örvénybe kezd sodorni?
Népé a fenség s ősi jog,
A mit ti elraboltatok.
Tova tehát szebb érzetek!
Nincs irgalom! Reszkessetek!
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 5. sz. Bp., 1848. october
13-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése