Barna bárány bőr prémezetü a kucsmám,
Száz tiz pengő forintos a paripám:
Mente, dolmány ékesiti testemet,
Harczra vágyó tűz fesziti keblemet.
Ég az ország köröskörül, füstölög,
A szabadság szent ágyúja menydörög:
Isten maga fujja a nagy trombitát,
Harczra híja a szabadság hű fiát.
Kész a mentém vérvörös szín zsinórra,
Holnap indul a regiment Makóra:
Ezredesünk az a derék Károlyi,
A ki olly kész a hazáért áldozni!
Ha ki állít őrs-előre hadnagyom,
A helyemet gyáván oda nem hagyom:
Ha elvérzem? Szabad földbe temetnek,
Sirom körül rozmaringot ültetnek.
Hol feküsznek a Károlyi huszárok,
Mondjátok meg, honszerelmes leányok:
Vásárhelyen, vagy talán Jászberénybe?
Hadd csapok föl közéjök, jó kedvembe.
Trombitálnak, itt jőnek a honvédek,
Tüzről pattant gyönyörü szép vitézek:
Jertek lányok, adjunk nekik virágot,
Annál hűbben védik majd az országot.
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 25. sz. Bp., 1848. december 26-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése