2020. júl. 30.

Szathmáry Pál (1824-1852): A királyokhoz



Kiket királynak gúnyol a világ, ti
Fenséges népnyomorgatók!
Halljátok szavaim, mert millióknál
Lelnek viszhangra már e szók.
E millióknak elrabolt nyugalma
Értelmezé meg azokat.
S a bitorolt nagyság már fejetekre
Tiltó varázst többé nem ad.

Szép hivatás jelöltetett ki nektek –
A népjogok szent védlete,
S a boldogitó szellem a közüdvben
Talán megistenülhete.
De ti elárulátok hitlenül a
Reátok bizott szent ügyet;
S a nép nyugalmát vakmerőn tiporta
Bünös királyi lelketek.

Mik voltatok ti?... a jog, és szabadság
Szentségtelen hóhérai!
A nemzettest rohadt fekélye, mellyet
Csupán ki kelle irtani –
Hogy többi tagja megmaradjon épen,
S megint nagy és erős legyen.
De orvos olly ritkán mutatkozék, ki
Segithetett a betegen.

Mik voltatok ti?... kigyók! a kiket míg
A nemzet önszivén nevelt:
Fullánkjaik hálátlanul marák meg
A hű, az éltető kebelt.
S míg a kiontott vér özönle róla,
S a fájdalomtól reszketett:
A zsarnok önkény kéjelegve állott
A néma szenvedő felett.

De ez kevés volt szomjas lelketeknek;
Mi szétomolt olly gazdagon:
Vérveritéke volt legkedvesebb gyöngy
Bemocskolt koronátokon.
E vér az égre bosszúért kiáltott…
S ti nem tudátok, zsarnokok!
Ha késik is – de még a bünhödésnek
Órája egykor ütni fog…

S mért türt a nép?... mert e szóval: „királyok”
- Mi olly sok bűverőt fedett –
Isten helyettesévé szentesitett
A balga néphit titeket.
S meggyilkolátok még eszméletét is,
A kincset, melly a léleké;
S ez okozá, hogy hoszszas nyomatását
Nem tudta ő, csak érezé…

Pedig mi szép, mi szép a hála, mellyet
Egy tisztelő, hű nemzet ad;
Babérnak ő kegyencze homlokára
Szivéből szed virágokat.
És e virágok hervadhatatlanok mind…
S egy koszoruba folynak át…
Lehozva a jutalmazott fejére
A hir s dicsőség sugarát. –

Tudjátok végre, a népszenvedés mi?
Megmondom én… olly tenger ez –
Min elmerül a zsarnok, hogyha rajta
Sokáig vakmerőn evez.
E tenger – lázadásban!... s titeket most
A végveszélylyel fenyeget…
s ha elmerültök ott: a népek átka
Kiséri szét emlékteket.

Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 15. sz. Bp.,  1848. november 17-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése