Szülőföldem szép határa;
Meglátlak-e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.
Ha madár jön, tőle kérdem:
Virulsz-e még szülőföldem?
Azt kérdezem a felhőktül,
Azt a suttogó szellőktül.
De azok nem vigasztalnak;
Bús szivemmel árván hagynak,
Árván élek bús szivemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.
Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem mint a levél,
Melyet elkap a forgó-szél.
Forrás: Aurora –
Anthologia a magyar költészet fénykorából – Összeállította Király György –
Gyomán, Kner Izidor költségével és betűivel 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése