Föl! hivek! szent ima száljon
Az égre az Úr nevének,
Messze zengjen ajkainkról
A buzgalmas hála ének;
Kiről tőn Isten igéretet,
Az Idvezitő ma született.
Uj nap jött benne a földre,
Melynek mennyei sugára,
Változatlan fényt deritett
Az előbb zord éjszakára;
Eltünt a babona s szolgaság,
Uj arczot vőn a korhadt világ.
Az emberiség a bünnek
Zsóldjából megváltatott már;
Reá jobb jövő szebb dicsőség
Idvezitőbb pályaut vár;
Az ember az ég polgára lett,
A kígyó feje megtöretett.
Istenhez vagyunk hasonlók
Az ő lelke él mi bennünk;
Őt kell áldásban tökélyben
És szeretetben követnünk.
Keblünk ugy is az ő temploma,
Ne honoljon vétek ott soha.
Hála hála, óh nagy Isten!
Hogy Szent Fiadat leküldéd.
Hogy általa eszközölted
A világnak idvezültét.
Boldog a ki benne hisz, s remél
Az, ha meghal, még akkor is él!
Forrás: Vasárnap – III. évf. 13-14.
sz. Felső-Bánya, 1881.
decz. 25., jan. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése