Lelkek ura, ég királya
Dicsőségünk koronája,
Áldott Jézus jővel-jővel,
Szállj be hozzánk és ne hagyj el.
Szivünk óhajt, várva-várunk;
Te légy a mi erős várunk,
Sebeinknek enyhitője,
Idvességünk megszerzője.
Igy
sóhajtunk fel ez adventi időben, mely előkészület Krisztus Urunk áldott
születésének ünnepére az emberiség váltságának ama dicső napjára. Várjuk azt
ma, akit a szent atyák vártak, de eljövetelének nem örvendhetnének; várjuk azt,
kinek eljövetelén egykor a menny és föld öröméneke egygyé olvadott. De hiszen
Ő, az Úr Jézus eljött ezelőtt 1881 esztendővel; megfutotta földi pályáját,
élete, tettei és szavait örökre itt hagyván, vissza ment az Atyához, az ég
halhatatlan dicsőségébe. Miért várjuk mi őt, ki nem jön le többé az ég
dicsőségéből; miért várták őt kegyes apáink szent buzgalom áhitatával, s a
lélek mennyei reménységével? Azért, hogy lelkökbe szálljon, ő a lelkek ura;
hogy jelenlétével megszentelje a szivek érzelmeit, megáldja a családok örömét s
megenyhitse azoknak fájdalmát.
Boldogok,
a kik várták őt, a kikhez beszállott, a hitnek az Istenben aló bizalomnak az
egymás iránti szeretnek az imádkozásnak és könyörületnek annyi kincsét hagyva
ott, hogy az által a család a szük élet viszonyok, vagy csapások idején is
megmaradhasson; jobb jövőt remélhessen és saját környezetében, vallásában
vigasztalást találhasson.
Ezért
várták őt a mi kegyes elődeink, s hogy hozzájok beszállt a mennyei vendég, s
gazdag kincseit hagyta nálok a vallásos erkölcsi életnek, az egyház iránti
buzgalomnak, a kegyessé nemes tetteinek: mutatja az, hogy ők hittel éltek;
hittel szenvedtek az üldözések és csapások idején; hittel védelmezték szent
vallásunkat, hittel épitettek templomokat iskolákat, s példájokkal növelték a
mi lelkünket is. Mi is várjuk az Urat, nekünk is szükségünk van a mennyei vendég
jótéteményeire; mert mi is szükölködünk, szegények vagyunk a hitben,
szeretetben, s a mennyei javakért való buzgalomban. Sokan szegények testvéreink
közül a mindennapi kenyér, az egészség, békesség dolgában is. Várjuk Jézust, az
ő közeledtével a vallásos hívő életnek, Istenben vetett bizalomnak,
szeretetnek, egymás megértésnek köztünk való megujulását! Ő eljő hozzánk mint
megigérte, hogy velünk marad a világ végezetéig. Várjuk őt, szivünkben,
családunkban, gyülekezetünkben; de készitsünk neki méltó szállást; porozzuk ki
lelkünk házát, tisztitsuk meg szivünket a vétkes indulatoktól, a világi dolgok
szeretetétől; a hiuságtól, irigységtől, szeretetlenségtől, s minden a Jézus
vallásával, szent hitünkkel, evangyéliomi keresztyén voltunkkal össze nem
egyeztethető tisztátalan dolgoktól! Várjuk őt a házastársak egymás iránti meleg
szeretettel; az apák és anyák gyermekeiknek az Úr félelmében növelése s
gyarapitásával; várják az ifjak az ártatlanságban való ragyogásukkal, a
gyermekek szüleik és tanitóik iránti engedelmességökkel; az öregek követendő
példáikkal, a gazdagok alázatosságukkal, a szegények reménységökkel, a sirók
könnyeikkel, az özvegyek és árvák fohászaikkal, a betegek Istenben való bizalmukkal.
Várjuk őt mindnyájan, de készüljünk ez adventi napokban az ő elfogadására,
tisztitsuk meg szivünket, készitsük el házunkat, mossuk meg a bünbánat
könnyeivel lelkünket, hogy az Úr tiszta helyet találjon nálunk, velünk
maradjon, s minket oly néppé és nemzetséggé tegyen, a kik Istent félik, kegyes
életet élnek, egymás iránt való szeretetökben, szegényeiknek ápolásában, a
vallás, egyház, haza és nemzet iránti szeretet és buzgalom által dicsérik az
Urat, s ebben és ez által keresik földi békés nyugalmukat, mennyei örök
idvességöket.
Az
adventi készülethez pedig a minden kegyelem és erő Ura, adja nekünk a maga
kegyelmét és Szentlelkét!
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 9-10. sz. Felső-Bánya, 1881. nov. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése