Esik eső a mezőre,
Csak úgy dűl,
Hej csak egy csepp esnék babám
Szemébűl.
Eső után szebben virít
A mező,
Könnyezve szebb a lágyszivű
Szerető.
Viszi a szél a felhőket
Lefelé,
Felhők mögül ragyogó nap
Jön elé.
Hej bár vinné búmat is el
Magával,
Csak engemet hagyna együtt
Babámmal.
Forrás: Aurora – Anthologia a magyar költészet fénykorából –
Összeállította Király György – Gyomán, Kner Izidor költségével és betűivel
1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése