2020. jan. 15.

Benkő István: Elalszunk, de nem örökre!




Elalszunk, de nem örökre,
Egykor dicsőn ébredünk!
Együtt leszünk szerettinkkel,
Boldog lesz uj reggelünk!
Kik alusznak tenger mélyén,
Kit zord puszta rejteget,
Kik pihennek völgyön bérczen:
Nyernek mind uj életet.

Ha látjuk, hogy drága kincsünk,
- Kit nagy gonddal ápolánk, -
El van szakitva keblünkről:
Kétségbeesés száll reánk.
Sirja körül gyötrő kintól,
Hull könyeink zápora,
Érezzük, hogy kedvesünkkel
Öröm remény, mind oda.

Elalszunk, de örökre nem
Nyel a néma sir gödre;
Áldott az Úr, ki a halál
Diadalmát megtörte!
Áldott az Úr, hogy a sirból
Uj életbe viszen át,
A hol kiki feltalálja
Örök, boldog otthonát.

*

Elalszunk, de nem örökre,
Egykor dicsőn ébredünk!
Együtt leszünk szerettinkkel,
Boldog lesz uj reggelünk!

Forrás: Vasárnap – III. évf. 21-22. sz. Felső-Bánya, 1882. feb. 26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése