Elalszunk,
de nem örökre,
Egykor
dicsőn ébredünk!
Együtt
leszünk szerettinkkel,
Boldog
lesz uj reggelünk!
Kik
alusznak tenger mélyén,
Kit zord
puszta rejteget,
Kik
pihennek völgyön bérczen:
Nyernek
mind uj életet.
Ha
látjuk, hogy drága kincsünk,
-
Kit nagy gonddal ápolánk, -
El
van szakitva keblünkről:
Kétségbeesés
száll reánk.
Sirja
körül gyötrő kintól,
Hull
könyeink zápora,
Érezzük,
hogy kedvesünkkel
Öröm
remény, mind oda.
Elalszunk,
de örökre nem
Nyel
a néma sir gödre;
Áldott
az Úr, ki a halál
Diadalmát
megtörte!
Áldott
az Úr, hogy a sirból
Uj
életbe viszen át,
A
hol kiki feltalálja
Örök,
boldog otthonát.
*
Elalszunk,
de nem örökre,
Egykor
dicsőn ébredünk!
Együtt
leszünk szerettinkkel,
Boldog
lesz uj reggelünk!
Forrás: Vasárnap – III. évf. 21-22.
sz. Felső-Bánya, 1882. feb. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése