Nyilt arczu város, keblén nyilt vidéknek,
Nyiltszivü nép hazája: Debreczen!
Fogadd a bérczes Erdély vándorának
Köszöntését, fogadd üdvözletem!
Miként kicsiny hazám ezer patakra
Futtában czélt vidékeden talál:
Minden csepp buzdult szivem forrásából,
Téged keres, hozzád sietve száll.
Igaz magyar te! multunk szent emlékit,
Kegyelve, hiven őrzi kebeled;
Igaz magyar te! szebb jövőn munkálni
Nem szűnik elméd, nem késik kezed.
Szent emlékek – megannyi fényes álom –
Kelnek lelkemben, járván földeden:
Nagy fejedelmek, rég elhunyt leventék
Hősi alakja ujra megjelen.
Látom Rákóczink fényes udvar-népét,
Hadértő Bethlen erős bajnokit,
Hős Bocskayt, amint elszánt csatára
Vezérli ellent tipró hajduit.
Ész fegyverével, sújtó kard élével
Honért, hitért a harcz mint vivatik.
Erős város! ott vagy a küzdelemben,
Aratván annak zöld babérait.
S midőn később eged felhő boritá
S fényét veszté szerencséd csillaga,
S édes fiából az édes anyának
Lettél mellőzött, lettél mostoha:
Erőd nem tört meg üldözés csapásin;
Tépő vihar csak edzé szivedet;
Soh’sem valál az ég vigasza nélkül,
Ki hiven őrzéd drága hitedet.
Külső fogyatkozást ha kelle látnod,
Tisztult, erősbült benső életed:
Vezérzászlót, bár nem véres mezőkön,
Vezérzászlót emel ma is kezed.
Ime, zászlód, kibontott, lengő zászlód,
Egyesülés szent munkájára int,
Hogy hű anyánk: „magyar vallás” egyháza,
Egység által legyen erős megint.
Legyen erős, áldásthozó sikerrel
Megoldani nehéz feladatát:
Népünknek megszerezni ama kincset,
Mely földön békét, égben üdvöt ád.
Sionunk szent ügyének hű vezére!
Ki zászlódat előttünk hordozod,
Légy áldva Istentől, legyen megáldva
A sziv, mely e szent zászlóért dobog.
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 7-8. sz. Felső-Bánya, 1881. nov. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése