Óh, milyen jó az az Isten,
Hogy felvitte dolgomat:
Van családi tűzhelyem, mely
Annyi tiszta élvet ad.
Kint az élet küzdelemmel
Jár, s nem egyszer lankadok:
Megpihennek itt e
csendes
Körben a fáradt tagok.
Kint önzők, haszonlesők és
Számitók az emberek:
Önzetlenség tiszta képe
Rád csak is itt
ismerek.
Kint mézes-mázos szavakkal
Csúszni ki tud, boldogul:
Itt őszinte szó, kebel vár
S folyik éltem boldogul.
Kint eszméid meg nem értik,
Nem kisér elismerés:
Itt az érdem koszoruja
Egy-egy forró ölelés.
Kint ragályos még a lég is…
Vész: hit, erkölcs, becsület…
Tiszta nevet hagyni rátok
Elfog itt szent
hevület.
- Óh légy áldott hát örökre,
Ki felvitted dolgomat:
Kis köröm a nagy világnál
Mennyivel több élvet ad!
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 9-10. sz. Felső-Bánya, 1881. nov. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése