- A XL. Zs. dallamára. –
Létedben örök, változhatatlan,
Égen, földön uralkodó,
Tieidről gondoskodó
Isten! jóságod megfoghatatlan!
A napok és hónapok,
Mint a tűnő évszakok,
Rólad beszélnek.
A lég szárnyasai,
A föld virágai
Általad élnek!
Élet pezsdül meg csak egy szavadra,
Mindenütt a természetben.
Majd ismét az enyészetben,
Összeolvad minden hatalmadra.
Az ősznek beálltával,
Tépett, sárgult lombjával
A szép növény világ:
hirdeti minékünk,
Hogy tőled nyert éltünk,
Hervadó, mint virág.
A nagy természet haldoklásában,
Saját sorsunk jut eszünkbe;
Kétség szállna kebelünkbe,
Ha nem nyernénk vigaszt a vallásban.
Ha hitünk, reménységünk,
Eget nem nyitna nékünk
A sir homályán tul…
Boldogitó tudat,
Mutasd meg az útat
Oda, hol vész nem dúl!
Tudva jó Atyánk semmiségünket,
Esdekelve hozzád jövünk,
Hogyha eljő élet-őszünk,
S álom zárja be bágyadt szemünket:
Gyújtsd meg igéd fáklyáját,
Mely a sirnak homályát
Űzze el fényével.
A romhalmaz felett,
Lássunk meg nyilt eget
Hitünknek szemével.
S mint a madárnak enyhe tájakon,
Uj hont adál s uj örömöt;
S mint a sárgult lombok között,
Uj lét lappang s kél majd tavaszon:
Ugy minket is jó Atyánk,
Hogy ha hivek maradánk
Hozzád s törvényidhez:
Méltass szent egedre!
Boldogabb életre
Végy föl hiveidhez!...
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 3-4. sz. Felső-Bánya, 1881. okt. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése