-
Gerok után –
Miért
mondod, hogy nem testvéred,
Ki
Jézusért más utra kel?
A
jó magot miért becsmérled,
A
mit más kezek szórnak el?
Hol
egy dicső király országol,
Sokféle
szolga kell oda.
S
mi mellettünk vall az a tábor,
Mely
vesztünkre nem tör soha.
Vagy
e Krisztustalan napokban,
Az
ige már hatástalan?
S
a mécsvilágnak ablakodban
Messzibb
ható sugára van?
Oh,
nyujts kezet, mint frigyesednek,
A
ki egy Istent hisz veled!
A
szivek ha elmérgesednek:
Csak
a pokol füstjét nyeled.
A
int hitem szemével látom,
A
legjobb vallás bár enyém;
De
látásunk a tulvilágon:
Tisztább
lesz, mint reményleném.
S
én átkot szórjak a testvérre,
Kiért,
mint értem egykoron:
Az
Idvezitő drága vére
Piroslott
a sötét poron?
Tekints
az égi őrtüzekre,
Saját
fénynyel bir mindenik:
Még
sincs zavar közéjök vétve,
Egymás
törvényét tisztelik.
Ott
csillognak gyémánt szemekként
Az
ősvilágosság körül;
S
a kit köztük látni szeretnénk,
Annak
szolgálnak tükörül.
Nézd
a tavasz virágmezőit,
Menj
a kertek s erdőkbe is:
Mely
társához hasonlag nő itt,
lelsz-e
csak egy levélre is?
A
rózsa és szegfű egymásnak,
S
a tölgy a bikknek még se vét.
Egy
életnek, egy hervadásnak,
Egy
napnak érzik a hevét.
Élünk,
virágzunk s hervadunk mi –
Elpusztul
minden a mi él.
Igy
téged sem hagyhatunk ám ki:
Akármennyi
szentet hivél.
S
ezüst, arany vagy drága kő-e,
Vagy
csak pozdorja vagy talán?
Megmondja
váltságunk szerzője:
A
végitélet hajnalán.
Hát
forgolódjál hiven míg a
Mester
haza nem érkezett.
Itt
kurta napra voltál híva,
Ott
egy végetlen nap vezet.
Mit
bolygatod más ember dolgát?
Urának
áll avvagy esik.
Azok
a jó, hűséges szolgák,
Kik
az Úr kedvét keresik!
Forrás: Vasárnap – III. évf. 15-16.
sz. Felső-Bánya, 1882. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése