Zúgnak a harangok, hirdetik ércznyelvvel,
Hogy Vasárnap virradt, uj hét kezdetett el.
Vegyen példát minden a világ Urától,
Tartson ma szünetet köznapi munkától.
Ha orczánkról hat nap verejték azért hull,
Hogy e romlandó test éljen jutalmábul;
Nem méltó-é ez egy napra a Teremtő,
Kitől minden napunk kegyajándékul jő?
És ki láthatja meg bérét szorgalmának,
Ha az egek ara áldást nem adának?
S nyulhat-é egy perczig a halandó élet,
Ha kifogy ajkunkból az isteni ihlet?
Ember! szenteld meg hát e napot ünneppel.
Az Úr szombatja ez; földi gonddal hagyj fel.
Menj el a hivekkel az Isten házába,
Olvaszd szódat a közénekbe, imába.
Hallasd az égből jött ige tanulságit,
Melyekből végtelen bölcseség világit,
És vezet téged, mint kalauz szövétnek,
Rögös ösvényein e halandó létnek.
Sőt ha fogházába rabul ejt a halál,
E bölcseség útat még onnan is talál.
Mert ez azt tanitja,, hogy a halott is él,
S örök Szombatunk lesz egykor az Istennél.
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 1-2. sz. Felső-Bánya, 1812. okt. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése