(Beranger után franciából)
Mór partokon bilincsbe verve,
Igy szóla egy vitézi rab:
„Megint látlak hát bennetek
Hidegtől félő madarak!
Apró fecskék, kiket reménység
E forró ég alá hozott,
Nemde az én hazámból jöttök!
Hazámról valljon hogy’ nem szólotok!?
Három éve esdeklem immár,
Hoznátok emléket nekem,
Ama völgyből, hol szép jövendő
Ringatta egykor életem,
Fordulatánál egy folyónak,
Melyben oly tiszták a habok,
Ti láttátok szalma-kunyhónkat…
E völgyről valljon hogy nem szólotok!?
Némelyitek tán ott született
Azon födél alatt, hol én…
Busulhattok egy szerencsétlen
Anyának hív szeretetén,
Léptemet hallja minden órán,
Mikor majd haldokolni fog,
Hallgat, hallgat azután meg sír…
Szerelméről miért nem szólotok!?
Hugom valljon férjhez ment-e már?
Láttátok a legényeket,
Midőn a víg lakodalomban
Mondottak szép dalt, verseket!?
És kik velem a harcba jöttek
Azon sok ifju bajnokok,
Meglátták-e falunkat ujra…
Barátimról miért nem szólotok!?
Tetemeik fölött a völgyben
Tán idegen jár szerteszét,
Ő parancsol az én kunyhómban
S zavarja húgom életét!
Nincs anyám, hogy könyörgjön értem,
Körültem rabláncok, rabok…
Kedvesemnek ezer bajáról
Hazám fecskéi, hogy’ nem szólotok!?
Forrás: Csokonai Lapok
17. sz. – Debrecen,
1850. august. 26. hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése