Az alföldön magyar helyen születtem,
Magyar anya viraszta én felettem,
Tősgyökeres magyar volt az apám;
Magyar érzés maradt rólok reám is!
Szeretek én mindenféle nemzetet,
Melyet isten föld szinére helyhetett;
De legkedvesb édes magyar nemzetem,
Minden népek fölött csak ezt szeretem!
Kedves nekem minden dal, és minden szó,
Mely édesen zeng, mely szivet átható;
De legkedvesb a magyar szó, s magyar dal;
Ezt illeti a koszoru s diadal!
Tetszik nekem minden leány, a ki szép,
Erkölcse jó, lelke nemes, szive ép;
De leginkább tetszik az oly szép leány,
Kinek magyar ige hangzik ajakán.
Minden hazát, minden földet szeretek,
Hol biztosan, hol szabadon élhetek;
De legkedvesb énnekem a magyar föld,
Hol reményem virul mint a téli zöld!
Szent ezen föld, őseim itt vívtanak,
Szüleim itt éltenek, itt nyugszanak;
Én is jó rosz napjaim itt élem át,
Itt találom fáradt testem’ nyugalmát!
Forrás: Csokonai Lapok
29. sz. – Debrecen, 1850. octob. 5. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése