Könnyelmüen általadtad
Juliska! a szépvirágot,
Midőn csendes éjen a hold
Az égboltozatra hágott.
Másnap reggel visszakérted;
Szived fog tán meghasadni,
De többé azt a virágot
Lehetetlen visszaadni.
II.
Elaludtál, elaludtál,
azt álmodtad férjed lettem;
Engedj meg, de én már akkor,
Testvéred, Izát szerettem.
Izát fogom nőül venni,
Egyetlen leányt szeretek.
De, hogy te kedved se rontsam:
Mikor alszol, férjed leszek.
Forrás: Csokonai Lapok 11.
sz. – Debrecen, 1850. august. 7. szerda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése