Bájos kis virág,
Szüret ibolyája!
Hol vetted szép magadat,
Oh hol vetted ajkadat
S a mosolyt reája,
Melynek égi bája
Kéjjel száll felém – és megpihen
Üdvözülő lelkemen?!
Ősz van és boru
Leng a természet felett…
Szebb jövőnek istene
Küldve tán e földre le,
Hogy deritsd föl lelkemet,
Mely hajh annyit szenvedett –
Szenvedett bu, kín és kín miatt
A borus idők alatt?!...
Bájos kis virág,
Szüret ibolyája!
Illenél fürtim közé…
Ah hajolj fejem fölé
És simulj – simulj reája:
Tán szétfoszlik bum homálya
S szebb jelenben – ennyi üdv alatt,
Elfelejtem kinos multamat!
Forrás: Csokonai Lapok
28. sz. – Debrecen, 1850. octob. 2. szerda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése