Hegyen-völgyön szüretelnek,
Szól a vig zene:
Mi baja e kis kebelnek,
Lányka, kérdjem-e?
Látd mi elkergettük a bút,
A merre lát, arra az út, -
Csak te busongsz, lányka, te:
Oh mért busongsz, kérdjem-e?!
Tán a multba hivta lelked’
Az emlékezet?
És ott testvérid’ nem lelted –
Az örömeket?...
Felejtsd el a hütleneket,
Találsz köztünk hivebbeket:
Én is leszek egy – ha kell,
Csak egy csókkal avass fel.
Vagy tán kebled égi vággyal
Édesen hevül?
S vágyad innen tova szárnyal
Társaid közül? –
S jókedved, szüd szerelmivel,
Ideálodnál ünnepel?
S lelked tőlünk messze jár:
Eltaláltam ugy-e bár?!
Forrás: Csokonai Lapok
29. sz. – Debrecen, 1850. octob. 5. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése