Valamikor réges régen
Az a divat járta,
Valamikor, - nagyon régen
Elmentünk a bálba.
A bál terem fényben úszott
Előtte sok hintó,
S mindegyikből kirepült egy
Fehér rózsabimbó.
A fehér rózsabimbócskát
Elkapta egy kánya,
A ki vala felöltözve
Fekete ruhába,
Bevitte a táncterembe
betette egy székre,
S a kis virág azt hitte, hogy
Feljutott az égbe.
Mert éppen akkor kezdett rá
Isten igazába’
Döme Béla cigánygyerek
Nótás száraz fája:
(Nyugosztalja a jó Isten
A haló porában)
„Zöld erdőbe’ jártam, - hej! de
Madarat is láttam”…
A szárazfa nótájára
Mint a varázs szóra:
Hajlik ide, hajlik oda
Liliomszál, rózsa,
imbolyogva, mint az égen
Az aranyos felhő
Csacska szájú, burbékoló
Mese tündér erdő.
„Húzd rá cigány! – kiáltja egy
Szőke gyerek éppen
S egy kacagó buzavirág
Forog a kezében,
Sohse halunk meg! Ide húzd
Ide a fülembe!...
Most valahol a muszka szél
Muzsikál felette.
Valamikor, - a gondolat
Már oda se téved,
Réges régen bennünket is
Szeretett az élet.
Fiok sasnak a szabad ég
Végtelenje nyitva, -
A bimbónak sugárt adott
Hogy nyisson a szirma.
Valamikor réges régen
Valamikor távol
Divatos volt a koszorú,
Menyasszonyi fátyol. –
A koszorút rég letépte
A bús élet este,
És csak a fátyol maradt meg –
- feketére festve.
Valamikor a rózsa volt
A szivünk virága
S a rózsából rózsafa lett
S bimbó minden ága. –
Ma elhervadt ez a virág
S a jó Isten tudja: -
Csak a borostyán maradt meg
- A fejfára futva.
Forrás: Komárom és
Vidéke I. évf. 12. szám. Komárom, 1922. június 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése