Szomoru őszi nap,
Hervadozó élet…
Örömim virága
Elhullt, semmivé lett.
Játszom a mult idők
Halovány képével,
Meghervadt koszorum
Száraz levelével…
Setét van körültem,
Setét jobbra balra…
Merre induljak el
Éjfélkor, viharba!?
Távol kelet felé
Egy csillagot látok,
Arra von a szivem,
Arra ti hozzátok!
Te vagy az a csillag,
Melyre fölfölnézek,
Midőn üvöltését
Hallom a szélvésznek…
Ott látszik előttem
Nyugalom, szerelem…
Ott látszik, ott látszik,
De el nem érhetem…
Forrás: Csokonai Lapok
24. sz. – Debrecen, 1850. septemb. 18. szerda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése