Kinn a járdán, ismerősnek
Lépte hallik,
A leányka, ablakából,
Rá kihajlik.
Kémelő anyját, mögötte
Elfelejti,
És szemének párcsillagát
Majd leejti.
Kinn, az ifju, mintha volna
Holdkórsága:
Felsovárg, a földet alig
Éri lába.
„Ah, szeles! – sikolt az agg nő –
Mit feszengesz!
Majd kibuktál; engemet mint
Megijesztesz.”
„Ah! anyácskám! mint huny a nap,
Azt csodáltam.”
Mond a csintalan leányka
Elpirultan. –
„Csak el onnan! mond mamácska –
Sejtem én már,
hogy az én leányom napja
A földön jár”…
Forrás: Csokonai Lapok
10. sz. – Debrecen, 1850. august. 3. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése