Arad 1850-ki jul. 5.
Szólj, merre vagy, mondd, hol keresselek,
Hová sodortak a szilaj szelek?!
Ha most is a csöndes födél alatt
Érzed tovább titkos fájdalmadat;
S az élet terhét türő kebeled
Szilárd hitével békén viseled;
Ha a családi but most is dalod
Szelidlágy hangival vigasztalod:
Lelkem nyugodt s e szenvedő kebel
Bajában is örömmel üdvezel.
De oh! ha nem; ha lelked jobb hitét
A kin alatt megtörni engedéd;
Való helyett ölelsz csak álmokat,
Kerülöd a világot s magadat
S ha bujdosol kietlen utakon
S társad csak a szent honfifájdalom:
Akkor barátom!... tépő gondolat,…
Meg kell könyeznem szörnyü sorsodat.
Nem, ugy-e nem?... te megvagy, mint valál
S tán nem sokára lelkem föltalál.
Esthajnalon s holdfényes éjfelen
Csöndes dalokkal föltünsz majd nekem
S én elpanaszlom mind, mit érezek,
Mily átkozottul jók az emberek.
Miattok s értök mennyit szenvedék
S velem még azt meg is fizetteték.
Átérzi majd lelked fájdalmamat
S ez érezet keblemnek enyhet ad.
Enyhületért vágy hozzád e kebel:
Tünj föl tehát szép lelked fényivel
S szólj, merre vagy, mondd, hol keresselek,
Hová sodortak a szilaj szelek?!
Forrás: Csokonai Lapok
26. sz. –
Debrecen, 1850. septemb. 25. szerda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése