Jármat tettek nyakára:
Ökör lett a barom
S nem eszmélvén multára,
Szántott az ugaron;
Nehéz neki a nagy tereh,
De nincs ellene gyógyszere –
És bár görnyedve járna,
még sincs könnyítve járma!
… Lankad nap áldoztával,
Azért ám csak halad,
Mert az úr ostorával
Rajt végig pattogat…
Míg végre a bőszült ökör
Jármat és rudat összetör,
Mivel – bár járma véres –
Nyakára ült a béres.
S fut… visszabőg urára,
De ez elébe tör –
S hurkot vetvén nyakára,
Megfult szegény ökör…
S mely hűn hordott tehert igát,
Vonván jármat és taligát,
Másnapra – fölkelőre
Jó früstök lett belőle.
Forrás: Csokonai Lapok 2.
sz. – Debrecen, 1850. julius 6. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése