Édes kincsem! forr már a bor,
Látod-e?
Mikor kerül reánk a sor?
Vagy sohse?
Még a télen megigérte az anyád,
Hogy feleségül szüretre nekem ád!
Egy hete már, hogy a szőllőt
Beszürtük:
Ideje, hogy a menyegzőt
Megüljük! –
Sustorog a szőllő leve! Mi baja?
Részegként tántorog vele hordaja!
Hordajából kikitörnek
Habjai!
Ezt nézni egy vőlegénynek:
Valami!
Én bennem se káposztaléh folydogál,
Tüzem hogy ki nem törik-e, jót ki áll?
Kezem reszket, szívem dobog,
Érzed-e?
Félek, igy nem megy a dolog
Rendibe’; -
Jer a paphoz, édes kincsem, szaporán,
Mert azt sem t’om, hogy a fejem hanyadán!
Izegmozog, mint az a bor,
Mindenem;
Az indulat bennem hogy’ forr,
Istenem! –
Nekem leckéket ne adjon az anyád;
A sut mellett olvasgasson bibliát!
Foly az érzés ereimen
Át meg át!
Nekem üdvet a szerelem
S a bor ád! –
Jer, mert majd elkésik a pap! Egy… kettő…
Nem kell már egyéb neked, csak: főkötő!
Forrás: Csokonai Lapok
29. sz. – Debrecen, 1850. octob. 5. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése