Kiütötték a huszár alól
Régi jó pejlovát,
Hogy már buelfelejtésért
Megülje a torát:
Egy iszonyu kulacs lógván
A vitéz oldalán,
Szájához kommandirozta,
Jól meg is hozta ám.
De még jobban meghuzza tán
Ha egy vasasféle
Nagy dühösen nem vágtatna –
Mármint ő feléje;
’Halt!’ messziről kiált reá:
„Ne bolondozz sógor!
Nem látod, mi van kezemben?
Tessék itt a jó bor!”
A sógor még dühösebb lett
A huszár tempóra;
És a huszár még most veszi
A sort fontolóra:
Kulacsát szijánál fogva
Jól neki csergeti,
S ugy a sógorhoz teremti,
Hogy agyon treffeli…
„Ha nem tetszett a
magyarnak
Az ő barátsága
- Mond a huszár –
Pilátushoz
Küldlek vacsorára.”
Forrás: Csokonai Lapok 12.
sz. – Debrecen, 1850. august. 10. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése