Illatos mezőn láttalak
Különféle virág között,
Melyeket az enyhe harmat,
Minden reggel megöntözött.
Minduntalan lehajoltál,
Egyszer ezt, majd amazt tépted,
A gyengéd fris virágokon
Látható lőn minden lépted.
Illatos kert lett kebeled,
Virággal ugy tele raktad,
S minthogy igen jó szivü vagy,
Ezt ennek, azt annak adtad.
Azóta ugy megszerettek
A legények jó szívedért,
hogy bár máshol is kapnának –
Mind hozzád jár virágokért.
IV.
Szép instrumentum a flóta
Kivált holdvilágos éjjel,
Midőn még a zseudice is
Tele van gyönyörrel, s kéjjel.
Hangja mintha ludzsír volna,
Oly jólesik a kebelnek,
Azt hinnéd, tán a gratiák
Perubalzsamot lehelnek.
Hátha még Argirus király
S Ilonáról szól a nóta,
Ilyenkor gyönyörgörcsöket
Varázsol elő a flóta.
Forrás: Csokonai Lapok
16. sz. – Debrecen, 1850. august. 24. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése