Miről apám nagy búsan szólt
Hogy itt hajdan szebb élet volt,
Érzi szívem s felsohajtok,
Amint Rákos térén szántok.
Hol Mátyás az igazságos?
Te láttad őt boldog Rákos!
Tán itt nyargalt hajdanában,
Hol én szántok mostanában.
Mondják, itten vitéz urak
Összegyűltek, tanakodtak;
S ha csatára trombitáltak,
Mint a sasok víni szálltak.
Eltűntek ők! Rákos, te állsz,
Meződön hány embert táplálsz,
Hej de magyar alig látok,
S nehéz szívvel tovább szántok.
Pest-Budárul sok nép kijár,
S alig érti nyelvünket már:
Hej! ma-holnap a magyar szó
Ritka, mint a fejér holló.
Hűs szél támad onnan felül
Zúgó szárnyán sötét köd ül;
Tán a por is e szép mezőn
Nemes szívek hamvábul jön.
Barna leány a falubul!
Hej ne igyál a Rákosbul!
Magyar csonton foly a vize,
Könnyektül sós annak íze.
Rákos! Rákos! hová lettél?
Szép hiredbül de kiestél!
Fáj szivem, fáj, ha ezt látom,
S hazám földét sírva szántom.
Forrás: Aurora –
Anthologia a magyar költészet fénykorából – Összeállította Király György –
Gyomán, Kner Izidor költségével és betűivel 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése