Ó égető kín,
Ó gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem!
Felettem érti titkos
Küzdésimet,
Kit lelkem óhajt,
Lelkem szeret.
Keblembe dúl, forr
Vágy, félelem,
Gerjelmim önkényt
Fedezgetem.
S ah nincs oly Isten,
Ki sejtené,
Ki néma nyelvem
Megfejtené.
Kereng a tér, föld,
Az ég velem,
Nyugalmam, enyhem
Nem lelhetem.
Ó égető kín,
Ó gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem!
Forrás: Aurora – Anthologia a magyar költészet fénykorából –
Összeállította Király György – Gyomán, Kner Izidor költségével és betűivel
1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése