Boldogok mi, a barátság
Víg seregbe
összevont,
Itt borunkat kedvvel isszuk,
Távol elkerűl
a gond.
Fel, vitézi a kulacsnak!
Fel, miénk e
szép világ!
Most pohárra! mert nem isztok,
A halál ha
majd kivág.
Lyányka, csókot e pohárhoz,
Nyújtsad
bíborajkadat!
Te, ki oly szép vagy, miként a
Nyári
hajnaltámadat.
S mint midőn két égi villám
Egybe csapva
szétenyész,
Csókba lelkünk összecsattan
S a kéj
tengerébe vész.
Félre, vízivó, előlem,
Mert palackba
fojtalak!
Itt szentségtörőt nem tűrnek
A bornak
szentelt falak.
Láng-lobogva leng Tokajnak
Itt közöttünk
istene.
S borba fojtja, hogyha béjön,
Kit meghitté
nem kene.
Éljenek, kik híresítik
A Tokaj
gyönyörnevét,
Éljen, aki ott kapálta
E pohár dicső
tövét!
Most mi vígan hörpögetjük,
Kéjre, lángra
ébredünk,
S minden bút e tágas öblű
Billikomba
temetünk.
Üssük össze kelyheinket,
Bennök égi tűz
ragyog!
És vigadjunk - a magyarnak
Vígadalmi nem
nagyok:
Míg Mohácsnál nem csatázott
A félholdu
büszke tar,
Víg volt addig, hajh azóta
Sírva vígad a
magyar.
Ott leszállott alkonyába -
De minek
panaszlok én?
Félre gyászkép! Új korány kel
Árpád honja
szent egén.
Félre, szívnek gyilkolói!
Alvilági
fajzatok!
Fájdalom, könny, aggodalmak!
Tőlünk messze
szálljatok.
Fel, vitézi a kulacsnak!
Míg miénk e
szép világ!
Most pohárra! mert nem isztok,
A halál ha
majd kivág.
Üssük össze kelyheinket,
A kancsók
ürűljenek;
Fenn kiáltsuk: a hazának
Szép leányi
éljenek!
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a magyar
vitéz,
Aki e dicső hazáért
Életét áldozni
kész!
Adja Isten, hogy Hunyadvár
Gyászoló
gránitfokán
Törje csontját a magyarvért
Lesve szomjazó
kaján.
Éljenek szeretteink, e
Drága honnak
szentei,
Kik a közjóért buzognak,
Mint a nap
tüzfényei!
Adja Isten, hogy hazánknak,
Mint a nagy
király alatt,
Három tenger partvidéke
Alkosson
határfalat.
Éljünk mink is, akiket most
A barátság
egybe font,
És borunkat vígan iszszuk
S távol
elkerűl a gond.
Fel, vitézi a kulacsnak,
Pengjen össze
a pohár!
Most igyunk, most! mert ki tudja,
Óra múlva mily
sors vár.
Forrás: Aurora – Anthologia a magyar költészet fénykorából –
Összeállította Király György – Gyomán, Kner Izidor költségével és betűivel
1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése