Kis kályha volna jó!
Piros szén-darab izzana benne
És a szobában jó meleg lenne!
A szoba falán táncolna az árnyék
S a sok fakó arc mind pirosra válnék.
A gyermekek, valami hat darab,
Mint fészekben zsibongó madarak,
Anyjuk meséjét hallgatnák merengvén
És az apa a langyos-meleg estén
Vidáman verné szurtos kaptafáját
És önfeledten dalra nyitná száját.
Mint régi Hans Sachs vígan kalapálna
És a szobában úr lenne a lárma,
Míg a kakukkos óra tizet verne
S a kis család az Úrban elpihenne…
Mi volna jobb?
Kis cipó volna jobb!
Bedörrentenék a búbos kemencét
S a hat kenyeret mosdatva betennék.
A hetedik lenne a kis cipó,
Mert Jancsika, a fürge kis csikó.
Pirosra sűlt fehér gyürkére áhít.
S ha már a mécs az asztalon világít,
Az asztalfőn ott ülne az apa,
A tűzhelyen a tej felforrana
S abba aprítanák a kis fehér cipót,
Hogy jóllakjanak a vidám csikók.
Az apa meg, mert elég tej nem lenne,
A friss kenyérre sót, paprikát tenne
S nagyot húzna a kút hideg vizéből.
Egy kis szeles angyal a távol égből
A nagyharang Úrangyalá-ra kongna.
Hangosan mondanák a nyelvek, elmék.
A vén diófák álmosan figyelnék…
Mi volna legjobb?
A béke volna legjobb!
Nagyon soká tart már a háború!
Éppen elég volt már a gyász, ború!
Embert, búzát ne gátoljon már korlát!
Úgy vár ködös hegyem: a kék Vihorlát!
Komáromot szeretném látni újra,
Angol-kertjében járni elborulva!
Pozsonyba vágyom, a királyi romra,
Nagyváradra és Marosmonostorra.
Szeretnék menni szabadon, vidámon,
Ne fogjanak le minden hídon, vámon!
Ne rontsák el az életem tovább már!
Élni szeretnék, int vidám madárkák,
Derűsen élni, néha mosolyogni,
Kolostort nézni, el-elkomorodni.
Békét szeretnék, mely nem gyűlölt, talmi,
Békén szeretnék egyszer majd meghalni…
Talán a halál volna – legjobb!
Forrás: Budapesti Szemle 1939. 251. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése