(Burns után, angolból)
Szép a tavasz, elismerem,
Nem hiában dicsérik:
De kedvesebb a nyár nekem,
Ha meggy s cseresznye érik.
Leg is legkedvesebb a tél:
Zúg a vihar magában,
Az ember nem hajnalba’ kél
S melegszünk a szobában.
Rigó ül tar töviseken
S éhes veréb sovárog,
Varjú kapar vetéseken
s nyomorogva ott károg.
Sárga fagyott az eke is,
Hó és vihar nem széled,
Későn virad a reggel is:
Ez ám nekem az élet!
Forrás: Budapesti Szemle. 1889. 60. kötet, 154-156. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése