A temető vén zugában
Kopott sírhant egymagában!
Letiporva, elfeledve
Düledezőn a keresztje.
Tövis, csalán terem rajta,
Kusza növény gizze, gazza,
Köröskörül merre látok
Nem találni egy virágot!
Öreg sírnak ép a lábán
Kiszáradt fa búsong árván,
Letördelve minden ága
Tavaszra vár mindhiába!
Madár nem ül meg a gallyon,
Szomorú itt hajnal, alkony;
Szél se lebben, fű se mozdul
Hallgat, tán a fájdalomtul…
Emberek ha jönnek-mennek
Csöndesen keresztet vetnek.
Félve mennek, félve járnak,
Árnya leng itt a halálnak!
Forrás: Magyar Szemle 26. sz. 1889. jún. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése