Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban minden benne van,
A régi csillag és a régi hold,
Egy régi hang, mely messziből sikolt,
Egy régi szin, egy illat és zamat,
Egy utol nem ért édes pillanat,
Egy finom kéz, mely a kezedhez ért,
Egy árnyék, amely messzibe kisért,
Egy régi tavasz és egy régi nyár,
Egy kulcs, amelyre pattan ósdi zár,
Az ódon ház, a kedves régi kert,
Honnan az élet régesrég kivert,
Eltűnt erdők és tűnt leveleik,
Lim-lomok, mik az életet teszik,
Cuppogó sár és fényes szinarany,
A régi dalban minden benne van,
S ha pilleként leng a szived előtt,
Ő dalol téged el és nem te őt.
Forrás: Budapesti Szemle 1937. 245. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése