Ha szenvedélyek árja dúl szivemben
S a kétkedés agyréme ostromol,
Ha nincs sugár keblemnek éjjelében
S a gyáva szív erényre nem hajol;
Ha fájdalom-könyű remeg szememben,
Midőn a bűnnek szörnye átkarol,
S üdvöm varázsa jéghideg kezében
Mint lenge pára búsan szétoszol;
Ha életem feljajdult tengerén
Borúba rejti arczát a remény:
Mi a zajos habokkal küzködőnek
A bús homályt derítő fénytorony
Óh az nekem, keserves szenvedőnek,
Jézus keresztje a hegyormokon.
Forrás: Magyar Szemle 26. sz. 1889. jún. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése