Most ismét együtt mennek át az erdőn,
Halk már a lábuk, nem roppant galyat.
Elől tíz éves kicsi lány, utána
Mythologikius nagyanyám halad.
Különös szárnyak rebbennek a fákon,
Lenn bársonyhátú, barna gomba vár.
Fény gyúl kicsi lány encián-szemében:
Ismerlek, gomba. Ismerlek, madár.
Szivárványos gyík futkároz nyomukban
S aranyló, óriási rézfutók,
Fekete tyúkot lelnek hangyabolyban,
Babona-értők és titok-tudók.
Ahogy haladnak csillagos mohában,
Nagy, odvas szemmel bámulnak a fák.
Tisztáson a dongós harangvirágok,
Mint a halálharangok, akkorák.
Most lejtenek. A lejtőn túl: ködös rét,
Bokros homályban fénytelen patak.
Merülnek már – és gombával, virággal
A réti ködbe belefoszlanak.
Forrás: Budapesti Szemle 1937. 247. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése