2024. márc. 18.

Áprily Lajos: Együtt az erdőn

 

Most ismét együtt mennek át az erdőn,

Halk már a lábuk, nem roppant galyat.

Elől tíz éves kicsi lány, utána

Mythologikius nagyanyám halad.

 

Különös szárnyak rebbennek a fákon,

Lenn bársonyhátú, barna gomba vár.

Fény gyúl kicsi lány encián-szemében:

Ismerlek, gomba. Ismerlek, madár.

 

Szivárványos gyík futkároz nyomukban

S aranyló, óriási rézfutók,

Fekete tyúkot lelnek hangyabolyban,

Babona-értők és titok-tudók.

 

Ahogy haladnak csillagos mohában,

Nagy, odvas szemmel bámulnak a fák.

Tisztáson a dongós harangvirágok,

Mint a halálharangok, akkorák.

 

Most lejtenek. A lejtőn túl: ködös rét,

Bokros homályban fénytelen patak.

Merülnek már – és gombával, virággal

A réti ködbe belefoszlanak.

 

Forrás: Budapesti Szemle 1937. 247. kötet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése