Versem, repülj fel és krugass,
Ősz van ma, darvas, vadludas.
Rekedt a hang, szél fut vele,
Messzire indulók jele.
Nem dél a cél, más itt a rend:
Balassa is északra ment.
S a bomlott tengerész-titán,
Hősöm: Hatteras kapitány.
Szakadjon fék, hulljon le súly,
Szabadulj, lelkem, szabadulj.
Hol hóországot ér az út,
Hullass el minden mélabút.
Maradjon messze északon:
Fekete toll fehér havon.
S ha a tavasz majd visszaküld,
Úgy szólj, mint a tavaszi kürt.
Kicsi leány majd kiszalad,
Felnéz, meglát a kék alatt.
Körül rigói zengenek,
S rügy, rügy, rügy fakad, rengeteg.
Forrás: Budapesti Szemle 1937. 247. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése