Kis faluban nagy vergődve
Hullott Vékony András földbe,
Négy gyerek is maradt otthon…
Mit csinál a szegény asszony?
Se kenyere, se ruhája,
Rongyos házát szél cibálja,
Papiros lóg az ablakon,
Úgy bámul az útra vakon.
Vékony András felesége
Azt se tudja: hal-e, él-e?
Minden új nap mindig rosszabb,
Ha soká tart: összeroskad.
Az erdőbe kibotorkál,
Földre csuklik egy bokornál,
Ura után sóhajt, jajgat,
Megmosdatja a bő harmat.
Szép szamóca nevet rája…
Szegény asszony megcsudálja,
Szed száz szemet, ezer szemet,
Eszegeti hazamenet.
Rossz a falu, jó az erdő…
A négy fiú lassan felnő,
Mogyoró, som, gomba tartja,
Melengeti hullott gally-fa.
Kácsi erdő, bükkös, tölgyes,
Négy hű magyar őriződ lesz,
Te meg maradj örök dajka!...
Más se vigyáz a magyarra.
Forrás: Budapesti Szemle 1938. 249. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése