Mint ahogy boldog ablakokban
Ünnepestén a gyertya ég,
Láng lobog most minden sejtünkben,
Mert visszajön a Felvidék.
A folyók már gyorsabban folynak
És dübörögve lép a hegy,
A kémények vígan füstölnek,
A ház tudja, hogy hazamegy.
Az erdő sárgán vetköződik,
Megrázza őszi szélroham.
Még idegenben dúlt álomra,
S már nálunk ébred, boldogan.
Mienk lesz minden madárfészek,
Örökre miénk lesz a dal
És békés erdők balzsamában
Meg fog gyógyulni a magyar.
Forrás: Budapesti Szemle 1939. 251. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése