Ki mondja meg nekem,
M’ért kedvelem
A csipkebokrot oly
Érzékenyen?
Ha a tavasz ölén
Madár dalol:
A természet disze
Előhatol.
Előhatol s örül
A zengzeten;
Csupán te nem derülsz
Fájó szivem.
Csak ha szemembe tünsz,
Rózsás bokor!
Száll lelkemről tova
Minden szomor.
Te nyiltan hirdeted
És szabadon:
Együtt jár a gyönyör,
És fájdalom.
Vagy ember élete
Nem ugy teszen.
Karöltve hogy tövist,
S rózsát terem?
Tövisből készüle
A korona –
Melynek halál s pokol –
Meghajola…
És ama koronás
Király szaván
Lehullt nekünk a zár
Menny ajtaján!
Még többet mondjak-e,
M’ért kedvelem
A csipkebokrot oly
Érzékenyen?! –
Forrás: Magyar Szemle 26. sz. 1889. jún. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése